Big Magic

Big Magic       Elizabeth Gilbert Big Magic című könyvét fordítani olyan volt, mintha egy rég nem látott barátnőmmel ültem volna le beszélgetni a kreatív élet örömeiről és buktatóiról. A félelmekről, amelyek ott lapulnak bennünk, és megakadályozzák, hogy a világ elé tárjuk “a bennünk rejlő kincseket”. Az örömről, amit akkor élhetünk át, amikor szembenézünk ezekkel a félelmekkel – és túllépünk rajtuk.

Az Ízek, imák, szerelmek és A lélek botanikája után ez volt a harmadik könyv, amit Elizabeth Gilberttől fordítottam, és ahogy fejest ugrottam a könyvbe, pár oldal után ráébredtem, hogy a vele való kapcsolatom pontosan a Big Magic kategóriába esik. Az Ízek, imák, szerelmek volt az a könyv, aminek kapcsán egyáltalán felmerült bennem a gondolat, hogy műfordítóként dolgozzak, és a megbízás elnyerése abszolút kezdőként annyira hihetetlen és elképzelhetetlen történet volt, hogy sokáig nem is tudtam hová tenni. Most viszont már van rá egy jó kifejezésem: Big Magic.

2006-ban, amikor az Eat, Pray, Love megjelent, még az USÁ-ban laktam, és – talán mint oly sokan mások – rengeteg párhuzamot fedeztem fel a könyv és a saját életem között. Kaliforniában az amerikai álmot élhettem: jól fizető, élvezetes munka, egy bájos ház kerttel és úszómedencével na meg jacuzzival és pálmafákkal – mégis úgy éreztem, mindez nem boldogít. A házasságom épp akkor futott zátonyra, és  én is az utazásban igyekeztem megtalálni újra önmagam. Dél-Amerikába, Peruba, az őserdőbe mentem önkénteskedni – és ez az élmény óriási változásokat hozott az életembe, melyek a mai napig éreztetik hatásukat (valószínűleg a vadonterápiás képzés gondolatának csírája is ekkor foganhatott meg bennem).

A könyv hatására döntöttem úgy, hogy hazaköltözök és elvégzek egy műfordítói tanfolyamot. Amikor kapcsolatba léptem a Hungarovox Oktatási Stúdióval, kiderült, hogy két hét múlva indítanak egy műfordítói tanfolyamot. Azonnal befoglaltam egy repülőjegyet, és a tanfolyam első napján a reptérről estem be a tanterembe. Ahol még ketten ültek rajtam kívül…A tanfolyam vezetője már azon volt, hogy bejelentetse, sajnos három emberrel mégsem indul el a tanfolyam, amikor megérkezett még egy lány – és így meg is lett a minimum létszám. A tanfolyam mégis elindult.

Alig pár hete tarhatott az oktatás, amikor felvetettem az ötletetem – miszerint szeretném lefordítani az Eat, Pray, Love-ot – az egyik oktatónknak, aki azt javasolta, derítsem ki, melyik kiadónál vannak a jogok és lépjek kapcsolatba belük. Némi utánajárással sikerült megtudnom, hogy az (akkori) Ulpius-ház szerezte meg a magyar kiadás jogát, így hát írtam nekik egy rövid bemutatkozó e-mailt és megemlítettem, hogy minden vágyam, hogy ezt a könyvet én fordíthassam le. Meglepő módon szinte azonnal válaszoltak, és kértek pár oldal próbafordítást a könyvből. Beküldtem. Másnap jött a válasz: én fordíthatom a könyvet.

Namármost, csak hogy perspektívába helyezzem a dolgot – ilyen márpedig nincs! Hogy egy abszolút kezdő – még nem is végzett! – műfordítóra bízzák egy ilyen nagysikerű könyv fordítását! Tudom, mert később, jó pár könyvvel a hátam mögött is nagyon nehéz volt bejutni kiadókhoz. Szóval ez az a kategória, amire ma – a Big Magic fordítása után – ráaaggatnám a Big Magic jelzőt.

Szerencsésnek (?) érzem magam, amiért jó párszor részem lehetett hasonló – a “megdöbbentően valószínűtlen” határát súroló – kimenetelekben. Amit leginkább ahhoz az érzéshez tudnék hasonlítani, mint amikor egy óriási hullám felkapja az embert, és viszi magával. Nem kell külön erőfeszítést kifejteni, nem kell túl sokat agyalni – ez az erő nagyobb és bölcsebb nálunk, tudja, merre tartunk.

És talán erről szól a kreatív élet-tervezés is, amivel mostanában foglalkozom – hogyan lehet ezt a hullámot megtalálni, meglovagolni, és vele áramlani.

Írj hozzászólást

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.