What’s your tree? Mi a te fád?

Julia Butterfly Hill-lel még a 2000-es évek elején találkoztam személyesen Kaliforniában, az egyik előadásán. A története magával ragadott – nemcsak amiatt, amit véghezvitt (Julia 738 napon keresztül ült fent egy mamutfenyőn, amit Lunának nevezett el, hogy megóvja a kivágástól és felhívja a figyelmet az erdőirtásra, ráadásul mindezt úgy, hogy a fakitermelő vállalat mindent megtett azért, hogy minél inkább megnehezítse a helyzetét) – hanem azért is, mert Julia teljesen átlagos amerikai tinédzserként nőtt fel, és a története kiváló példa arra, hogy az ‘ügyünket’, az autentikus hivatásunkat, aminek az időnk, energiánk java részét örömmel áldozzuk, nem feltétlen kognitív folyamatok (vagyis hosszas agyalás) során fogjuk megtalálni, hanem néha egyszerűen belébotlunk, elénk sodorja az élet, és rajtunk áll, mit kezdünk ezzel a lehetőséggel.

Julia üzleti főiskolára járt, amikor 22 évesen súlyos balesetet szenvedett – egy részeg sofőr belehajtott a kocsijába – és közel egy évig lábadozott. Eközben ráébredt, hogy az élete nem olyan irányba halad, amilyenbe szeretné – úgy érezte, túl sok időt fecsérelt a külsőségekre, az anyagiakra. Kaliforniába ment, és egy reggae fesztiválon önkénteskedett, ahol sok környezetvédelmi aktivista is felszólalt az ősi mamutfenyő erdők tarvágásos pusztítása ellen. Az előadások arra inspirálták, hogy hazatérve Arkansasba minden ingóságát eladja, majd visszatért Kaliforniába, hogy valamiképp segítse az ügyet. Az Earth First! egy önkéntest keresett, aki az egyik fára felköltözve megpróbálná megakadályozni annak kivágását – és Julia volt az egyetlen, aki jelentkezett. Habár azt hitte, hogy csupán pár napot fog fent tölteni a magasban (egy pár négyzetméteres deszkaplatformon), végül több mint két év után ért a

lába ismét talajt.

Related image

Elszántsága és kitartása végül meghátrálásra késztette a Pacific Lumber vállalatot, és Luna, valamint a közeli erdőrész megmenekült a kivágástól. De ennek az “akciónak” nyilván sokkal messzebb ható következményei is lettek. Julia személyes példája számtalan aktivistát és átlagembert inspirált arra, hogy átgondolják a környezethez való viszonyukat, hozzáállásukat. Julia később két könyvet is írt (The legacy of Luna és One makes the difference), és számtalan előadást tartott arról, hogy egyénileg és közösen milyen hatalmas változásokat tudunk létrehozni a világban.

Ami számomra Julia történetéből még nagy tanulság, hogy gyakran nem tudjuk előre megtervezni, kigondolni, mi az az ügy, ami testestül-lelkestül magával ragad minket. Nem fogjuk tankönyvekből kimazsolázni, vagy magunktól kitalálni, sőt, a karriertanácsadónk sem fogja tudni megmondani. Nem tudjuk megtervezni – egyszerűen aktívan részt kell vennünk az életben, és nyitottan fogadni mindazt, amivel találkozunk. És a harag néha igenis jó tanácsadó. Bele kell éreznünk abba, hogy mi az, ami feldühít, ami felháborít, amit egyszerűen nem vagyunk képesek tovább tűrni, és hajlandóak vagyunk az időnket és energiánkat arra szánni, hogy változtassunk ezen. Íly módon a munka fogalmát sokkal tágabban is értelmezhetjük. Nem csak azt a tevékenységet jelenti, melyért bizonyos pénzbeli juttatást kapunk, hanem ennél sokkal többet. Mindazt, amiért teszünk valamit. Amiért aktívan kiállunk. Amibe beleállunk. Amiben szenvedélyesen hiszünk. Amiért hajlandóak lennénk napokat, heteket, hónapokat eltölteni egy fán.

MI A TE FÁD?

Írj hozzászólást

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.