Vadon- és kalandterápia

Vadon- és kalandterápia

A vadonba szervezett terápiás célú folyamatok általában csoportos foglalkozások, melyek során a résztvevők a megszokott környezetükből kilépve, egy biztonságos, támogató közegben, természeti elemekhez kötődő tevékenységeket folytatva nagyobb rálátást nyernek berögzült mintáikra, szokásaikra, és lehetőséget kapnak arra, hogy ezeket a mintákat újakkal helyettesítsék, hogy aztán a hétköznapi életükbe visszatérve pozitív változásokat hozhassanak létre. A folyamatban fontos szerepet játszanak a természeti szimbólumok, természeti elemek, az egymásrautaltság mély megélése, valamint a csoport megtartó ereje. A civilizáció zajától távol önmagunk újraértékelése, felfedezése, átalakítása sokkal intenzívebbé és tudatosabbá tehető.

Miért épp a vadon?

A megszokott, hétköznapi életünkben folyamatosan érnek minket az ingerek, ugyanazokat a szerepeinket játszuk, ugyanazokat a köröket futjuk, és gyakran pótcselekvésekbe – információk, hírek, szolgáltatások mértéktelen fogyasztásába, felszínes kapcsolatok kergetésébe – menekülve igyekszünk leplezni a bennünk kavargó káoszt – vagy épp a sajgó ürességet.

A természet gyógyító hatásáról rengeteget hallhattunk, olvashattunk, számos kutatás támasztja alá a szabadban töltött idő jótékony hatásait. Nemcsak fizikai, de lelki és szellemi egészségünk megőrzése érdekében is szükségünk van arra, hogy kapcsolódjunk a természethez.

Mindfulness

A természeti elemek kiszámíthatatlansága a jelen pillanat mélyebb megélésébe, fizikai- szellemi-lelki bevonódás állapotba von be minket. Tetteink jól látható, érzékelhető következményekkel járnak – pl. ha hanyagul verjük fel az éjszakai alvóhelyünket, egy vihar esetén könnyen bőrig ázhatunk –, és ezáltal a cselekedeteink és azok konzekvenciái közti kapcsolat felismerhetőbbé válik számunkra.

A vadonban töltött idő a kölcsönös egymásra utaltságunkat is kézzelfoghatóbbá teszi. Egy tűz megrakása, a táborhely kiválasztása, felállítása, a vacsora elkészítése nem egyszemélyes feladat. A közös munkavégzés, egymás támogatása a kihívást jelentő feladatok során rávilágíthat a csoportban betöltött szokásos – és új – szerepeinkre. A biztonságos, támogató környezetben megtapasztalhatjuk hogyan működhetünk másképp bizonyos szituációkban. A folyamat fontos része az élmények megosztása és feldolgozása, a reflexió.

A természeti képeken alapuló szimbólum munka vagy imaginációs gyakorlatok szintén erősebb hatást fejthetnek ki, ha ezeket természeti környezetben végezzük.

Kontroll

A természetben – a kiszámíthatatlan elemekkel szembesülve – felismerjük, hogy nem tudjuk kontrollálni a környezetünket. A kontroll elérése egyszerre szükségtelen és lehetetlen. Azáltal, hogy feladjuk az amúgy is illuzórikus kontrollt a környezetünk felett, paradox módon nagyobb belső kontrollra teszünk szert, képesek vagyunk jobban ellazulni, és jobban odafigyelni a környezetünkre és a belső világunkra. A természeti elemek kiszámíthatatlansága a jelen pillanat mélyebb megélésébe, fizikai- szellemi-lelki bevonódás állapotba von be minket. Tetteink jól látható, érzékelhető következményekkel járnak – pl. ha hanyagul állítjuk fel az éjszakai alvóhelyünket, egy vihar esetén könnyen bőrig ázhatunk –, és ezáltal a cselekedeteink és azok konzekvenciái közti kapcsolat felismerhetőbbé válik számunkra.

Csend

Azáltal, hogy kilépünk a megszokott élethelyzetünkből, lecsatlakozunk a digitális eszközeinkről és kilépünk a virtuális világból, lehetőséget teremtünk arra, hogy osztatlan figyelembe részesítsük saját belső világunkat. A természet csendjében a gondolatok letisztulnak, elcsendesednek. Belső hangunk újra hallhatóvá válik.

Kontempláció, egységélmény

A hétköznapi életünkben rengeteg különböző információ, elvárás, feladat zúdul ránk, melyeket nem mindig tudunk teljesíteni, feldolgozni. A vadonban eltöltött idő lehetővé teszi a reflektálást, a személyiségünk különböző részeinek integrálását, és egy intenzívebb kapcsolatot hoz létre ember és természet között. Megtapasztalhatjuk, milyen az, amikor eggyé válunk valami nálunk nagyobb, valami örökké tartó dologgal.

Flow

Szociológusok kutatása egyéb jótékony hatásokról is tanúskodik. Véleményük szerint sok ember szenved vagy anomiától (amikor rengeteg választási lehetőséggel találja magát szemközt, illetve megszámolhatatlan inger éri) vagy elidegenedéstől ( amikor túlságosan is megjósolhatónak találja a világot). Amikor az emberek úgy érzik, hogy minden tettüket merev társadalmi szabályok, normák irányítják, olyannyira, hogy ezek elfojtják a spontaneitást, akkor az elidegenedés érzése léphet fel. Az ember tehetetlennek, közömbösnek érzi magukat, elidegenedettnek önmagától és másoktól. Csökken a világ iránti érdeklődése és letargikussá, depresszióssá válhat, kivonja magát a világból. Miért is erőlködne, ha az erőfeszítése nem hozza meg a kívánt eredményt? A természetben számtalan olyan tevékenységet végezhetünk – átkelés egy erős sodrású folyón, egy meredek sziklafal megmászása – melyek lehetővé teszik számunkra, hogy kitörjünk a mókuskerékből, és élvezhessük a szabadság és a kreativitás érzését. A teljes koncentrációval végzett aktivitások során könnyen belekerülhetünk az örömteli fókuszáltság, a flow állapotába, amelyben nem érzékelünk különbséget önmagunk és a cselekedetünk között, és nem érzékeljük az idő múlását sem.

Tanulás

A vadonban szervezett kalandterápiás programok sokszor hasznosnak bizonyulnak fiatalkorú, zűrös kamaszok számára, akik nem hajlandóak felelősséget vállalni sem önmagukért, sem másokért, illetve képtelenek, vagy nem hajlandóak új tudást elsajátítani és használni. Kutatók részben a természet „evocative” minőségével, illetve annak „szimbolikus potenciáljával” magyarázzák az ilyen típusú programok sikerét.

Ezekre a programokra jellemző még a fokozatosan nehezedő feladatok sorozata, melyek demonstrálják a tanulás értékét, illetve a megtanultak felhasználásából származó pozitív kimeneteleket. A szabadban a visszajelzés és az elsajátított tudás sikeres applikációjának megerősítése azonnali.

Önbizalom, önértékelés

A szokatlan, nem hétköznapi helyzetek, kihívások során személyiségünk addig ismeretlen részeivel is megismerkedhetünk, ezáltal kitágíthatjuk, új elemekkel gazdagíthatjuk a saját magunkról alkotott képet. Saját erőforrásaink felfedezése, a másoknak nyújtott támogatás pozitív irányban befolyásolhatják az énképet és növelhetik az önbizalmat, rezilianciát.

 

A vadon és a fizikai erőnlét

A vadonban kifejtett fizikai erőfeszítésnek is számos pozitív hozadéka van. A hosszabb ideig tartó programok – pl. a több napos vagy hetes expedíciók – növelik az állóképességet, a fizikai kondíciót. Egy fitt test növeli az önbizalmat és hozzájárul egy pozitív énkép kialakulásához. A fizikai képességek fejlődése segíti a pszichológiai problémákkal való megbirkózást is. A metaforikus üzenetek – egyszerre csak egy lépést lehet megtenni, egyik lépést követi a másik, stb. – segíthetnek a mindennapi feladatokban is. A fizikai erőkifejtés az agresszió és szorongás „outlet”-e, levezető csatornája is lehet. A fizikai erőkifejtés ezen felül emlékeztet minket a bennünk rejlő potenciákra, és az önkifejezés egyik módjául is szolgálhat.

A vadon, mint az élet metaforája

A vadon az élet metaforájaként szolgálhat – ez részben a program vezetőinek tudatos programfelépítéséből, részben pedig a vadon archetipikus minőségéből ered. Egy ilyen archetipikus minta lehet a „Sacred Place”. A vadon lehet az a hely, ahol az ember felismeri az élete összefüggéseit, és letisztulva látja a hétköznapjait. Bár nincs rá garancia, de jó esetben ezek a felismerések aztán transzferálódnak a hétköznapjainkba, lehetővé téve az újfajta reakciók, megküzdési módok aktív használatát.